A haiti forradalom

A Haitiai Forradalom, más néven Haitiai Függetlenségi Háború, fegyveres konfliktus és felkelés volt rabszolga fekete Afrikából származó emberek részéről a francia gyarmati uralom ellen Saint-Domingue-ben, amely ma Haiti szuverén állam. A forradalom az egyik legkevésbé ismert rabszolga felkelés az emberi történelemben, amely egy olyan állam alapításához vezetett, amely mind szabad volt a rabszolgaságtól (bár nem a kényszermunkától), és amelyet korábban rabszolgaságban tartott foglyok irányítottak.

Vincent Ogé 1790-es felkelése, amelyet a szabad mulattok (francia európai és fekete afrikai származású keverékek) indítottak, nyomást gyakorolt a francia forradalmi kormányra, hogy állampolgárságot adjon nekik 1791 májusában, ami további összecsapásokhoz vezetett a rabszolgatartókkal, amelyek destabilizálták Saint-Domingue-et, és 1791. augusztus 21-én rabszolga felkelést váltottak ki, amely az egykori gyarmat függetlenségével ért véget 1804. január 1-jén, amikor a volt rabszolga Toussaint Louverture vált a legkiemelkedőbb tábornokká. A sikeres forradalom meghatározó pillanat volt az Atlanti Világ történetében, és a forradalom hatásai a rabszolgaság intézményére az egész Amerikában érezhetők voltak. A francia uralom vége és a rabszolgaság eltörlése az egykori gyarmaton után sikeres védelem következett a szabadságért, amit a volt fekete rabszolgák a már szabad színű emberek együttműködésével értek el, függetlenségüket Európától.

A forradalom, amely a legnagyobb rabszolga felkelés volt Spartacus sikertelen lázadása óta, amely majdnem 1900 évvel korábban történt a Római Köztársaság ellen, megrázta a Nyugat világát. Átalakította a rabszolgaságról szóló vitákat, és megerősítette az abolitionista mozgalmat. Emellett lázadások törtek ki a közeli gyarmatokon, miközben mind az elnyomás, mind az antirabszolga érzelmek erősödtek az Atlanti-óceán mentén. Ennek nyomán a 19. századi írók széles köre kereste az esemény ünneplését, megbecsülését vagy dramatizálását.

A többi Atlanti-óceáni forradalomhoz képest Haiti eseményei viszonylag kevés nyilvános figyelmet kaptak visszatekintve: Michel-Rolph Trouillot történész a Haitiai Forradalom történetírását „hallgatásnak” minősíti a francia forradalom történetírásához képest. Franciaország hivatalosan csak 1825-ben ismerte el Haiti függetlenségét. Az elismerés feltételeként Haiti-nek 150 millió frank kártérítést kellett fizetnie, ami jelentős pénzügyi terhet rótt az országra.