Nagy Károlyt császárrá koronázzák

A Károly nagy által viselt koronázási korona (francia nyelven: Couronne de Charlemagne) az ókori frank királyok, később Franciaország királyainak koronázási koronájának neve volt 1237 után.

Valószínűleg egy egyszerű körgyűrűként készült négy ívelt téglalap alakú, drágakövekkel díszített táblából Károly a Bölcs, Károly Nagy Károly unokája számára, de később, valószínűleg I. Fülöp körülbelül 1180-ban, négy nagy drágakövekkel díszített levél-liliával egészítették ki ezeket az eredeti négy táblát, és egy drágakövekkel díszített sapka tetejére helyezték. Ebben az időben létezett egy hasonló, de nyitott korona, amely a királynőé volt. Az egyik közülük 1590-ben a Katolikus Liga olvasztotta be Párizs ostromakor. A fennmaradó koronát egészen I. Lajos király uralkodásáig használták, aki 1775-ben koronáztatták meg a Reims-i Katedrálisban. Joan of Évreux koronázási koronáját akkor használták a királynők koronázására.

A francia királyoknak saját koronájuk is volt, amelyet a koronázás után viseltek, például a Tau-palotában rendezett lakomán, mint Saint Louis koronázási koronáját, amelyet a Sainte Couronne de France néven is ismertek, Henry IV vagy XIV. Lajos koronázási koronáit, amelyeket később a párizsi Saint-Denis-bazilika kincstárába adományoztak, a Capet-dinasztia hagyományos temetkezési helyére.

Csak egy az ősrégi rendszer 11 személyi koronájából maradt fenn, ez Louis XV koronája, amelyet Louis XV 1722-es koronázására készítettek, valamint öt koronát a 19. századból. A koronázási korona, a Károly nagy koronája, a Francia Forradalom során megsemmisült, akárcsak néhány jelvény. Az ősrégi rendszer jelvényei közül, Louis XV koronáját kivéve, megmaradt a Dagobert trónus, a középkori francia királyok Joyeuse koronázó kardja, a sarkantyúk, a Saint Louis-hoz tartozó kitűző, az elefántcsont bot, amit az Igazság Kezeként is neveznek, Károly V pálcája, valamint a Ptolemaioszok ókori pohara (vagy koronázási kehely) a hozzá tartozó patennel, amelyet Reimsben őriznek.

A Német-Római Birodalom császári koronája vagy Reichskrone, valószínűleg Otto a Nagy 962-es koronázására készült a Reichsben, a Reichenau császári monostor műhelyében, később a Károly nagy koronájának is azonosították, és így megjelent a Német-Római Birodalom főkincstárnokának címerpajzson, valamint a Habsburg császárok címereinek tetején, például a bécsi Hofburg palotában.

Amikor Napóleon kikiáltotta magát Francia császárnak, saját császári koronáját is a "Károly nagy koronája" néven emlegette.