A toursi csata

A poitiers-i csata, más néven tours-i csata vagy a későbbi arab hagyományban Balát as-sahada (arabul: بلاط الشهداء, „a mártírok útja”, „kövezete” vagy „palotája”), a kora középkori Nyugat-Európa egyik jelentős ütközete volt. A csata 732 vagy 733 októberében zajlott valahol Poitiers és Tours között, Martell Károly frank hadereje és Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh al-Gáfiki, al-Andalusz omajjád kormányzója által vezetett hadsereg között.

A csata Martell Károly stratégiai jelentőségű győzelmével zárult. Megállította Abd ar-Rahmán északra tartó hadjáratát, megóvta Tours-t és Szent Márton egyik legfontosabb nyugati szentélyét, és hosszú távon hozzájárult a Karoling-hatalom felemelkedéséhez. A győzelem nem vetett véget azonnal az al-andaluszi jelenlétnek a Pireneusoktól északra, de a frankok számára időt és politikai mozgásteret adott Aquitania és Septimania fokozatos alávetéséhez.

A csata pontos helye, napja, a részt vevő seregek létszáma és veszteségei nem ismertek biztosan. A fennmaradt források rövidek, elfogultak és több ponton eltérő nézőpontból íródtak. A frank hagyomány elsősorban Martell Károly győzelmét és isteni támogatását hangsúlyozta, a 754-ben írt mozarab krónika részletesebben tárgyalta az al-andaluszi hadjárat előzményeit, a későbbi arab források pedig főként Abd ar-Rahmán halálát őrizték meg.

A történetírás a csata jelentőségét különböző korszakokban eltérően ítélte meg. A 18–19. századi európai történetírás gyakran világtörténelmi fordulópontként, a keresztény Nyugat megmentéseként értelmezte. A modern kutatás ezt a képet árnyalja, mert a Pireneusoktól északra fekvő muszlim támaszpontok, mindenekelőtt Narbonne, 759-ig fennmaradtak. Az ütközet jelentősége mégis nagy volt: megakadályozta az omajjád hadjárat további északi előrenyomulását, megtörte az al-Andaluszból kiinduló nagy expedíció lendületét, megerősítette a frank déli határvidéket, és Martell Károlyt a keresztény frank világ leghatalmasabb vezetőjeként emelte ki.