Gandhi sómenete

A Sómenet, más néven Só Satyagraha, Dandi menet és Dandi Satyagraha, egy erőszakmentes polgári engedetlenségi cselekedet volt a gyarmati Indiában, amelyet Mahátma Gandhi vezetett. A 24 napos menet (padayatra) 1930. március 12-től 1930. április 6-ig tartott, mint közvetlen akciókampány az adóellenállás és az erőszakmentes tiltakozás jegyében a brit sómonopólium ellen. Egy másik oka ennek a menetnek az volt, hogy a Polgári Engedetlenségi Mozgalomnak erős kezdetre volt szüksége, amely több embert inspirál Gandhi példájának követésére. Gandhi ezt a menetet 78 megbízható önkéntesével kezdte. A menet 387 kilométert (240 mérföldet) tett meg Sabarmati Ashramtól Dandiig, amely akkoriban Navsari néven volt ismert (ma a Gujarat államban található). Egyre több indiai csatlakozott hozzájuk az út során. Amikor Gandhi 1930. április 6-án reggel 8:30-kor megszegte a brit sótörvényeket, ez nagyszabású polgári engedetlenségi cselekményeket váltott ki a sótörvények ellen több millió indiai részéről.

Miután Dandin sót készített párologtatással, Gandhi dél felé folytatta útját a part mentén, sót készítve és közgyűléseken beszélve útközben. A Kongresszusi Párt a Dharasana sógyárnál, Danditól 40 km-re (25 mérföld) délre tervezett szatyagrahát. Azonban Gandhit 1930. május 4-5-ének éjjelén letartóztatták, néhány nappal a Dharasana tervezett akciója előtt. A Dandi menet és az azt követő Dharasana Satyagraha világszerte felhívta a figyelmet az indiai függetlenségi mozgalomra a széles körű újság- és híradó tudósítások révén. A sóadó elleni szatyagraha majdnem egy évig tartott, Gandhi börtönből való szabadulásával és a helytartó Lord Irwinnel folytatott tárgyalásokkal a Második Kerekasztal Konferencián ért véget. Bár több mint 60 000 indiai került börtönbe a Só Satyagraha következtében, a britek nem tettek azonnali jelentős engedményeket.

A Só Satyagraha kampány Gandhi erőszakmentes tiltakozás elvein alapult, amelyet ő lazán "igazságerőnek" fordított. Szó szerint a szanszkrit szavakból származik: satya, "igazság", és agraha, "ragaszkodás". Az 1920-as évek elején az Indiai Nemzeti Kongresszus a szatyagrahát választotta fő taktikájának az indiai szuverenitás és önkormányzat megszerzésére a brit uralom alól, és Gandhit bízta meg a kampány megszervezésével. Gandhi az 1882-es brit sótörvényt választotta a szatyagraha első célpontjának. A Dandi menet és a gyarmati rendőrség által Dharasanában több száz erőszakmentes tiltakozó megverése, amely világszerte híradásokat kapott, hatékony polgári engedetlenségi technikaként mutatta be a társadalmi és politikai igazságtalanság elleni küzdelmet. Gandhi szatyagraha tanításai és a Dandi menet jelentős hatást gyakoroltak az amerikai aktivistákra, mint Martin Luther King Jr., James Bevel és mások az 1960-as évek polgári jogi mozgalmában az afroamerikaiak és más kisebbségi csoportok jogaiért. A menet volt a legjelentősebb szervezett kihívás a brit hatalomnak a 1920-22-es együttműködés-mentes mozgalom óta, és közvetlenül követte az Indiai Nemzeti Kongresszus 1930. január 26-án kikiáltott Purna Swaraj, azaz szuverenitás és önkormányzat deklarációját, amelyet a Függetlenség Napjaként ünnepeltek. Világszerte figyelmet keltett, ami lendületet adott az indiai függetlenségi mozgalomnak, és elindította az országos Polgári Engedetlenségi Mozgalmat, amely 1934-ig folytatódott Gujarátban.