A francia forradalmi háborúk kezdete

A Brit hadsereg a francia forradalmi és napóleoni háborúk idején gyors változások időszakát élte át. A francia forradalmi háborúk 1793-as kezdetekor a hadsereg egy kicsi, ügyetlenül irányított erő volt, alig 40 000 fővel. A napóleoni háborúk végére a számok jelentősen megnövekedtek. Csúcsán, 1813-ban, a reguláris hadsereg több mint 250 000 főt számlált.

A brit gyalogság "az egyetlen katonai erő volt, amely nem szenvedett súlyos vereséget Napóleon Franciaországától". Míg a legtöbb francia lovassági katona, akik 1805 után csak 2-3 hét kiképzést kaptak, és alapvető lovaglási és gyakorlatokat tanultak, a brit katona legalább 6 hónapos kiképzést kapott. Mivel a franciák nem tudtak olyan könnyen visszavonulni a kontinentális konfliktusból, mint a britek (a földrajzi helyzetük miatt), és egymás után kellett háborúkat vívniuk, gyakran nem volt időjük megfelelően kiképezni újoncaikat. A napóleoni háborúk idején a Brit Hadsereg, a Nagy Hadsereggel együtt, a korszerűsített hadseregek közé tartozott, és a katonai történelem egyik legkiválóbbja volt, köszönhetően sok önkéntesnek (akik hatékonyabbak voltak, mint a toborzottak), jó kiképzésnek, erős fegyverzetnek (például a Baker puska vagy a Congreve rakéta), sok képzett parancsnoknak és megfelelő taktikának. A hadsereg nem vívott közvetlen nagy összecsapást a Nagy Hadsereggel, amely csak a Harmadik, Negyedik, Hatodik koalíciók háborúiban és az oroszországi invázióban volt aktív.

Minden előny ellenére ennek a hadseregnek a minősége feláldozta a mennyiségét: a hadsereg nem volt elég nagy ahhoz, hogy egyedül szembeszálljon Franciaországgal, még a csúcsponton sem. Inkább csak másodlagos frontokon, például Hollandiában (azaz a 1799-es invázió és Walcheren) és az Ibériai-félszigeten (a félszigeti háború) működött. A Flandriai kampány során a holland front volt a fő front; mind Prussia, mind Ausztria segítette Britanniát. A waterlooi csatában 26 gyaloghadosztály volt, ebből csak 9 brit volt. A Trafalgar-i csata a legmagasabb fokon mutatta be a brit haditengerészet technológiai fölényét a spanyol és francia flottákkal szemben, ezzel megerősítve tengeri dominanciáját egy évszázaddal megelőzően; ezért a félszigeti háborúban, ahol a brit hadsereg akkor a legnagyobb hatást érte el, a Királyi Haditengerészet is fontos szerepet játszott a győzelemben, logisztikai és stratégiai előnyt biztosítva a hadsereg műveleteinek végrehajtásában; a part menti támadás veszélye esetén a francia hadsereg kijelölt erőket tartott fenn a part őrizetére. Ibérián, a brit hadsereget gerilla háború is segítette, ami tovább súlyosbította a francia ellátmány szállítását és francia járőröket igényelt a konvojok védelmére. Mindezek az előnyök hatással voltak a katonai műveletekre is.