Napóleon oroszországi hadjárata

I. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjárata a napóleoni háborúk fordulópontja volt. A császár, aki Európa szinte egészét uralma alatt tartotta, hatalma csúcspontján volt, félmillió és 800 ezer fő között mozgó inváziós hadsereget gyűjtött, hogy leszámoljon utolsó kontinentális ellenfelével, az Orosz Birodalommal. A szövetséges hadsereg benyomult Oroszországba, a cári csapatok azonban a Mihail Illarionovics Kutuzov által kidolgozott terv alapján a felperzselt föld taktikáját alkalmazva vonultak vissza, kerülve az ütközeteket. Moszkva előtt az oroszok csatára kényszerültek, és a mindkét fél számára óriási veszteségekkel járó borogyinói csata után Kutuzov kérésére a cár feladta a Moszkvát, de nem kért békét.

A francia megszállás alatt az oroszok által teljesen kiürített Moszkva porig égett, az utánpótlásból teljesen kifogyott napóleoni hadsereg pedig megkezdte gyötrelmes visszavonulását a kemény orosz télben, miközben az orosz erők és az orosz lakosság mindenféle utánpótlástól ellehetetlenítette, folyamatosan zaklatta, valamint pszichológiai terror alatt tartotta azt. A hadjárat során Napóleon seregének legalább ötszázezer katonája meghalt, eltűnt, vagy fogságba esett és csak körülbelül 20 000 ember tért haza. A Grande Armée ezzel gyakorlatilag megsemmisült.

A hadi esemény a honvédő háború (oroszul Отечественная война) néven került be az orosz történelembe, és – orosz szempontból – történelmi és kulturális jelentősége a nagy honvédő háborúként említett második világháborúéhoz mérhető.