Karthágó és Korinthosz lerombolása

Karthágó ostroma volt a harmadik pun háború fő összecsapása, amely Karthágó és Róma között zajlott. Ez a közel hároméves ostrom volt a karthágói főváros, Karthágó (Tunisztól kissé északkeletre) ellen. Kr. e. 149-ben egy nagy római hadsereg szállt partra Uticánál Észak-Afrikában. A karthágóiak remélték, hogy kiengesztelik a rómaiakat, de annak ellenére, hogy a karthágóiak lemondtak minden fegyverükről, a rómaiak folytatták a város ostromát. A római hadjárat 149-ben ismétlődő kudarcokat szenvedett el, amelyeket csak Scipio Aemilianus, egy középszintű tiszt többszöri kitűnése enyhített. Új római parancsnok vette át a vezetést Kr. e. 148-ban, de ő is hasonlóan rosszul teljesített. Kr. e. 147 elején, a római magistrátusok éves választásán a közvélemény támogatása Scipio iránt olyan nagy volt, hogy a szokásos korhatárokat eltörölték, hogy Afrikában parancsnokká nevezhessék ki.

Scipio megbízatása két karthágói sikerrel kezdődött, de szigorította az ostromot, és megkezdte egy nagy gát építését, hogy megakadályozza az utánpótlás bejutását Karthágóba a blokádot áttörő hajók révén. A karthágóiak részben újjáépítették flottájukat, amely meglepetésre kifutott; egy eldöntetlen összecsapás után a karthágóiak rosszul kezelték a visszavonulást, és sok hajót vesztettek. A rómaiak ezután egy nagy téglából épült szerkezetet emeltek a kikötő területén, amely uralta a városfalat. Kr. e. 146 elején a rómaiak megindították végső rohamukat, és több mint egy hét alatt rendszerezetten lerombolták a várost és megölték lakóit; csak az utolsó napon ejtettek foglyokat – 50 000-et, akiket rabszolgának adtak el. A korábban karthágói területek a római Afrika provinciává váltak, Uticával mint fővárossal. Egy évszázadnak kellett eltelnie, mire Karthágó helyén római várost építettek újra.