Az első szív-tüdő géppel végzett nyitott szívműtét

A szív-tüdő gép (SZTG) orvosi eszköz, amely korlátozott ideig helyettesíti a szív pumpáló funkcióját és a tüdőfunkciók ellátását, vagyis a vér oxigénezését, valamint a szén-dioxid eltávolítását, így lehetővé téve az ún. nyitott szívműtéteket. A vér egy kanülön és csőrendszeren (cardiopulmonary bypass) keresztül távozik a szervezetből, oxigénnel dúsul, és újra visszapumpálódik, ez az extracorporalis keringés. Ezenkívül a beteg gyorsan lehűthető és felmelegíthető egy szív-tüdő géppel hőcserélő(kö)n keresztül. Az SZTG nem tévesztendő össze a vastüdővel, amely csupán a légzést segíti.

A vér útja általában a vena cavából vagy a jobb pitvarból, valamint a szívkamrákból és a műtéti területen megnyílt koszorúerekből kerül az SZTG-be, majd szűrés, oxigéndúsítás és a szén-dioxid eltávolítása, valamint melegítés és ismételt szűrés után halad vissza az aortán vagy a femorális artérián keresztül a szervezetbe. A gyakorlatban különbséget tesznek a különböző típusú bypassok között (teljes cardiopulmonalis bypass, részleges bypass, bal oldali atriofemoralis bypass, femorofemoralis bypass, bal szív bypass és jobb szív bypass).

A szív-tüdő gépet leggyakrabban a szívsebészetben használják. A sürgősségi és intenzív ellátásban kisebb, speciális rendszereket alkalmaznak úgynevezett extracorporalis membrán oxigenizációként (ECMO).