A tridenti zsinat

A tridenti zsinat, más néven trienti zsinat vagy trentói zsinat (latinul: Concilium Tridentinum), a katolikus egyház tizenkilencedik egyetemes zsinata volt. 1545. december 13. és 1563. december 4. között, hosszabb megszakításokkal ülésezett Trentóban; a VIII. ülés után a zsinatot Bolognába helyezték át, ahol 1547-ben tartották a IX. és X. ülést. A zsinat a reformáció által vitatott tanbeli kérdésekre adott katolikus választ, és egyúttal átfogó egyházfegyelmi, lelkipásztori és intézményi reformokat indított el.

A zsinatot gyakran az ellenreformáció egyik jelképének tekintik, de történeti értelemben ennél összetettebb jelenség volt. Egyszerre válaszolt a protestáns reformáció tanbeli kihívásaira, és kezelni kívánta a késő középkori egyházi élet több visszásságát: a püspöki távollétet, a papi képzetlenséget, a javadalmak halmozását, a szentségi fegyelem lazaságait és a hitoktatás hiányosságait. A modern történetírás ezért a „katolikus reform”, „katolikus megújulás” vagy „kora újkori katolicizmus” fogalmait is használja, mert a 16. századi katolikus megújulás nem merült ki a protestantizmusra adott reaktív válaszban.

A zsinat 25 ünnepélyes ülést tartott. Három nagy történeti periódusra szokás osztani: az első trentói szakaszra III. Pál pápa alatt (1545–1547), a második trentói szakaszra III. Gyula pápa alatt (1551–1552), valamint a harmadik trentói szakaszra IV. Piusz pápa alatt (1562–1563). A bolognai közjátékot forrástörténeti szempontból indokolt külön is kezelni, mert ott folyt ugyan előkészítő munka, de jelentős végleges dogmatikai dekrétumot nem hirdettek ki.