Az első telefonhívás

A telefonhívás, telefonhívás, hanghívás vagy egyszerűen hívás a telefonhálózaton keresztüli kapcsolat használata két fél között hangkommunikáció céljából. A hívás indításához a hívó fél, a hívó, megnyit egy kapcsolatot egy adott telefonszámra, és várja a kérés elfogadását, amit gyakran hallható csengőhang jelez. A hívás fogadásához a hívott fél elfogadja a beszélgetés megkezdésére irányuló kérést. A fél leggyakrabban egyetlen személy, de lehet egy csoport (pl. konferenciahívás) vagy egy gép (pl. fax). Bizonyos kontextusokban az A-szám a hívót, míg a B-szám a hívott felet jelöli.

A telefonhívást a 19. század közepétől a végéig több találmány tette lehetővé, beleértve a telefont is. Az első technológia pont-pont közötti elektromos vezetékes kapcsolatokat használt a telefonkészülékek között, amíg kialakultak a központosított kapcsolók, ahol a telefonkezelők manuálisan állították be az összeköttetéseket egy telefonkapcsoló táblán, miután megkérdezték a hívót a hívás céljáról. Az automatikus telefonközpontok feltalálása az 1890-es években egyre inkább automatizálta a folyamatot, ami végül a digitális központok széles körű elterjedéséhez vezetett a 20. század második felében, beleértve a vezeték nélküli kommunikációra való átállást a mobiltelefon-hálózatokon és a cellás hálózatokon keresztül. Az internet fejlődésével a telefonhívások költsége drasztikusan csökkent a Voice over Internet Protocol (VoIP) révén.