A dicsőséges forradalom Angliában

A Dicsőséges Forradalom 1688 novemberében az angol II. Jakab király lemondását eredményezte. Helyét lánya, Mária királynő és holland férje, Vilmos Orániai herceg vették át. A kétük közösen uralkodott Angliában, Skóciában és Írországban, egészen 1694-ig, amikor Mária halála után Vilmos saját jogán vált uralkodóvá. A jakobitizmus, az a politikai mozgalom, amely a száműzött Jakab vagy leszármazottainak, a Stuart-ház tagjainak visszahelyezését célozta a trónra, a 18. század végéig fennmaradt. Egyes történészek William invázióját tartják az utolsó sikeres angliai inváziónak.

Annak ellenére, hogy katolikus volt, Jakab 1685 februárjában lett király, széles körű támogatással az angol és skót protestáns többségtől, valamint nagyrészt katolikus Írországtól, de politikái gyorsan csökkentették támogatását. A katolikus dinasztia lehetősége, miután 1688. június 10-én megszületett fia, Jakab Ferenc Eduárd Stuart, néhány hazai ellenfele arra késztette, hogy meghívást intézzenek Vilmoshoz, holland támogatást keresve a Jakab eltávolítására.

A Holland Államok Nagytanácsa és Vilmos Orániai herceg aggódott, hogy Jakab támogathatja Franciaországot a Kilencéves Háborúban. A nyugtalanság kihasználásával és az invitálásra való válaszként, Vilmos 1688. november 5-én hadsereggel szállt partra Devonben. Ahogy Vilmos London felé haladt, Jakab serege szétszóródott, és 1688. december 23-án Franciaországba menekült. 1689 áprilisában egy Konvent közösen tette Vilmost és Máriát Anglia és Írország uralkodóivá. Egy külön, de hasonló skót megállapodás született 1689 júniusában.

Belföldön a Forradalom hivatalosan is alkotmányos monarchiát vezetett be a brit kormányzati formában, miközben a Holland Köztársaság és Nagy-Britannia szövetségre lépett a francia terjeszkedés elleni védelemben, egy olyan megállapodásban, amely a 18. század nagy részében fennmaradt.